Rólam

Azért coacholok, mert nekem is hiányzott valaki, aki ezt megadja.

A pályám elején sokszor éreztem úgy, hogy jó lett volna valaki, akivel beszélhetek – aki több tapasztalattal rendelkezik, meghallgat, megkérdőjelezi a gondolataimat, más perspektívát mutat, és segít megtalálni a saját utamat.

Ez az élmény megmaradt bennem.

Ma ezért is szeretek sok mindent megosztani abból, amit az évek során megtanultam, különösen olyan fiatal kollégákkal, akik szeretnének tanulni, fejlődni és többet kihozni magukból.

Kevés dolog jelent nagyobb örömet, mint látni, amikor valaki fejlődik, önbizalmat szerez, és végül többre jut, mint amit korábban saját magáról elképzelt.

A coaching több, mint tanácsadás.

Számomra a coaching nem egy-egy alkalmi beszélgetés, és nem arról szól, hogy egyszerűen megmondom valakinek, én mit tennék a helyében.

Ez egy folyamatos párbeszéd.

Megbeszélünk egy helyzetet vagy problémát, több oldalról körüljárjuk, megnézzük a lehetséges megoldásokat, majd visszatérünk arra, hogy mi történt.

Működött, mit lehetett volna másképp csinálni, mit tanultunk belőle, és mit próbáljunk legközelebb?

Nem az a célom, hogy a saját válaszaimat adjam át, hanem hogy segítsek jobb válaszokat megtalálni.

Az ember több, mint a munkája.

A coaching beszélgetéseim ritkán maradnak kizárólag szakmai témáknál.

Egy projekt, egy új feladat vagy egy képzés lehet a kiindulópont. Az őszinte beszélgetések azonban idővel természetesen szélesebbé válnak.

A személyiség, az önbizalom, a motiváció, nehéz döntések, élethelyzetek, útkeresés és időnként személyes problémák is részévé válhatnak a beszélgetésnek.

Mert az emberek nem hagyják kint a személyiségüket és a magánéletüket az iroda ajtajánál.

Az ember megértése sokszor legalább olyan fontos, mint magának a problémának a megértése.

Bármi, ami segít előrejutni.

Van, akinek tudásra van szüksége, másnak iránymutatásra, van, akinek támogatásra, másnak pedig egy kis ösztönzésre.

És van, akinek egyszerűen arra, hogy valaki higgyen benne addig, amíg ő maga is el nem kezdi elhinni magáról.

És néha egy megfelelő kapcsolat vagy bemutatás is sokat jelenthet.

Én igyekszem azt adni, amire az adott helyzetben valóban szükség van – nem azért, hogy én oldjam meg helyette a problémát, hanem hogy segítsem eljutni a megoldásig.

A cél nem a függőség kialakítása.

A cél az előrelépés.

A legnagyobb jutalom látni a fejlődést.

A coaching egyik legszebb része számomra, amikor valaki megváltoztatja a saját elképzelését arról, hogy mire képes.

Volt egy kollégám, akinek kezdetben nagyon kevés önbizalma volt, és eleinte azt sem igazán értette, miért lenne számára hasznos a coaching.

Sok őszinte beszélgetés után ez megváltozott.

Elkezdte elhinni magáról, hogy képes lehet vezetővé válni – és ami még fontosabb, elkezdett tenni is érte.

Végül csoportvezetői pozíciót kapott.

Utána is folytattuk a beszélgetéseket, és nagyon jó volt látni, ahogy fejlődött és egyre magabiztosabban állt bele a szerepébe.

Néha a legfontosabb dolog, amit egy coach adhat valakinek, az a hit, hogy képes rá.

A coaching az emberről szól, nem egy sablonról.

Minden ember más.

Nincs egyetlen olyan coaching technika, amely mindenkinél ugyanúgy működik.

Nagy figyelmet fordítok a személyiségre és az egyéni különbségekre. Az, hogy hogyan kommunikálok, hogyan kérdezek, hogyan támogatok vagy éppen hogyan állítok kihívás elé valakit, attól függ, hogy ki ő, mi motiválja, és mire van szüksége az adott helyzetben.

Van, akinek egyenes kihívásra van szüksége, másnak türelemre és megerősítésre, megint másnak pedig egy teljesen új perspektívára, mielőtt meg tudja tenni a következő lépést.

Számomra a jó coaching azt jelenti, hogy az emberhez igazítom a módszert, nem az embert próbálom beleerőltetni egy módszerbe.

Nincs univerzális válasz – az előttünk álló emberhez kell megtalálni a megfelelő megközelítést.

Én is tanulok közben.

Számomra a coaching soha nem egyirányú folyamat.

Minden beszélgetésből igyekszem tanulni – egy másik nézőpontot, egy másfajta gondolkodásmódot, egy új megközelítést egy régi problémára.

Néha pedig azt is felismerem, hogy én mit csinálhattam volna jobban.

Ez az egyik oka annak, hogy ennyire szeretem a coachingot: nem egyszerűen a tapasztalataimat adom át, hanem közben folyamatosan új tapasztalatokat, gondolatokat és nézőpontokat is kapok.

Mindketten fejlődünk.

A coaching abban segít, hogy messzebbre jussunk, mint egyedül tudnánk.

Végső soron nem úgy tekintek a coachingra, mint arra, hogy megmondjam az embereknek, mit kell tenniük.

Inkább olyan teret szeretnék teremteni, ahol tisztábban tudnak gondolkodni, jobban megérthetik önmagukat, megkérdőjelezhetik a saját feltételezéseiket és jobb döntéseket hozhatnak.

Néha ez tapasztalatmegosztást jelent, néha egy kényelmetlen kérdést, néha bátorítást, néha egyszerűen csak azt, hogy meghallgatjuk őket.

És néha azt, hogy elég hosszú ideig vagyunk mellettük ahhoz, hogy megtalálják azt a választ, amely valójában már bennük volt.

A legjobb eredmény nem az, amikor valaki követi a tanácsomat.

Hanem amikor már nincs szüksége a tanácsomra, mert megtanulta megtalálni a saját útját.